Hideg

Ilyenkor már nincs megannyi gondolat az eszünkben, ilyenkor már rettegünk a téltől, félünk a karácsonytól és legfőképpen a magányos estéktől. Sokan vannak akik ha nem is mutatják, de belül nagyon félnek az őszi-téli időszaktól. Én imádom. Imádom, hogy az orrom hegye hideg már, hogy elfagynak az ujjaim, hogy olyan jó a teát inni, amit persze tavasztól őszig sosem iszom, hogy egy forró kakaóval nézni a kedvenc sorozatomat, álmodozni egy sokkal boldogabb, szebb és legfőképpen egészségesebb életről, egyszerűen imádom. Nem szorongok nem félek, mert tudom, hogy nagyon szép őszünk lesz. Most már mindenkinek boldognak kell lenni körülöttem, mert ebben a pár hónapban hallottam, hogy volt már vagy 10x ez a 1 milliószoros  szarság, hogy a hold meg a jupiter meg a mars meg a tököm tudja, hogy mi de együtt áll, és csak nekünk kedvez. Akkor mit rinyálnák, hogy de szar minden? Nincs rinyálás, mosoly van ősszel is, mert szép cipőket hordhatunk és imádjuk a hosszú farmert, imádjuk a pulcsikat és imádunk összebújva már délután 5-kor tévézgetni. Imádunk a takaró alatt melegedni. Nem félhetünk, mert szép minden évszak.  Szép, hogy nekünk boldog legyen az éjjelünk s nappalunk. Pontosan ilyenkor tudunk igazán szeretni. A nyár nem alkalmas rá, mert a mai társadalomban már csak a gyenge, semmitmondó kis szexek érvényesülnek, a lepattintások, a hülyítések a legfontosabbak azokon a sznob, nyári rozé fröccsös éjszakákon. A nyár nem őszinte évszak. Hazudozik szinte mindenki, hogy még a csillagot is lehozzák az égről, majd kiderül, hogy be van borulva. Nincs csillag, nincs tisztelet. De amikor eljön az ősz minden szív megtöltődik végre szeretettel és remélem mindenki megpróbálja gyakorolni a tiszteletet és mindenki észre fogja venni, hogy ki az aki szereti és ki az aki vágyik rá és ki az akivel igazán jó lesz az élete. Nyissuk ki a szemünket és próbáljunk már meg tényleg igazából szeretni, megbecsülni a másikat. Én így szeretem a hideget.