2014. augusztus 13., szerda

Sosem tudhatom

Sosem tudhatjuk, hogy mikor kivel találkozunk, de abban biztos vagyok, hogy az életemben a sorsnak nagyon nagy szerepe van. Választottak már el hazugsággal legjobb barátnőtől, basztam már át férfiakat is, de mindig mindenkinek pontosan abban a pillanatban kellett az életemben jönni, mint akkor amikor. Itt van Ő. Szuper pasas lehet. Semmit nem tudok amúgy róla, de van olyan, hogy érzem a bőrének az illatát is és erre aztán semmi, de az ég világon semmi magyarázat nincs. Nem  is értem, hogy érezhetek ilyet, amikor életemben nem is láttam. De milyen jó dolog ez ám, hogy van olyan érzékszervünk, ami megfoghatatlan és semmit nem tudunk róla, hogy miért is működik. Ő ellenáll, tudom, hogy érdekesnek tart, de én nagyon óvatos vagyok. Hiába érzem a kémiát vele kapcsolatban, lépni sem mernék, mert valamiért úgy érzem, hogy tökéletes. Értitek? Én olyat mondok, hogy tökéletes. Én, aki eddig csak töketlen, agyatlan, idióta, nem normális, hazug, büdös, marhaszar pasasokkal találkoztam az elmúlt időszakban. Volt aki talán még a saját idióta hazugságait is elhitte de, hogy ez mire jó azt nem tudom. Na Ő nem nyög nem keres, nem idegesít, nem tör rám, hagyja, hogy éljek. Hála istennek van ilyen is, mert aki nyomul nagyon, attól előjön a hányingerem azonnal. És Ő pontosan tudja, hogy én érzem azt az illatot. Érzem és Ő most ezzel visszaél. De hát éljen, mert nekem nagyon tetszik ez a kis játék. A játékok az élet során nagyon fontosak. Fontos a préda nézegetése, kóstolgatása, figyelgetése. Ettől jobb dolog nincsen. Nem rontunk ajtóstul a házba, csak figyelgetünk mint a vadász a lesen. És pontosan én is ezt teszem. Vannak percek amikor nagyon az életemben van és adjon már valami jelet, mert olyan jó lenne. De tudja, hogy hogyan kell velem bánni. Hogy először szabadon kell hagyni, mert ha fulladok, akkor menekülök. Biztosan mindenki így van ezzel. Nem szeretem a szívecskéket, nem szeretem az enyelgést, nem szeretem nagyon a romantikát. Egészségesen persze igen, de a túlzott összefonódás nem az én világom. És Ő ezt érzi és megfogott, elkapott, elrántott, kihúzta a talajt a lábam alól. De biztosra veszem, hogy ezzel pontosan tisztában van. És olyan jó érzés, hogy sosem tudhatom mikor fog lecsapni rám... Sosem tudhatom... Várom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése