Barátok

Életünk során vannak barátok akik jönnek-mennek, de mindig  vannak állandóak is. Ők a fontosak. Lehet, hogy hónapok, évek választanak el minket, de ha kell mindig ott vannak és bármi van mellettünk állnak. Ezzel szemben nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen barátságok léteznek, hogy milyen érdek emberekkel vannak teli az univerzum lakói. Miért kell ezt csinálni? Miért kell 400 megerősítés ahhoz, hogy te vagy a legszebb, milyen csinos vagy stb. Ezek vajon mind őszinték? Nekem senki ne mondja, hogy ezek igaz szavak, mert igenis szoktuk mondani mi is egymásra, hogy "húdegeciszarulnézelki"! Igen szoktuk. Például vagy 10 napja voltam nagyon beteg és igen rémisztő voltam a láz közepette és nagyon jókat nevettünk a fejemen, hogy hogy is nézek ki. igen lehet szarul az ember és igen nem mindig vagy fitt. De, hogy ezt több 100 embernek kell nyilvánosan közvetíteni feléd, azt azért nem értem. Nem értem, hogy lehet szeretni mindenkinek mindenkit. Nincs ilyen. és a barátságokban sincs olyan, hogy minden áldott nap mindig fittek és jókedvűek vagyunk vagy nem bántjuk meg egymást, de miután az a neve a kapcsolatnak, hogy barátság, hát ez meg sem kottyan nekünk. Van olyan barátnőm, akit imádok, de tudom, hogy időközönként kamuzik és szeret elvonulni. De persze tudja, hogy én tudom, de sosem szólnék neki, bár ha elütne egy villamos és meghalnék, akkor ott állna a  síromnál és azt mondaná: " ez most komoly?" Na kelj fel és menjünk valamerre". van a másik, aki nem olyan régen lett anya, hát ő haláli. Imádom. egyszerűen nagyon szeretem, mert egy lélek vagyunk, csak ő nagyon kifinomult teremtés. Igen most tudom, hogy röhögsz, de  te az vagy. De közben meg olyan jókat mókázunk és röhögünk sok sok mindene, hogy ezt soha senki nem fogja megtudni. :) Van az igen okos barátnőm, aki meg egyszerűen csúcs a kis családjával együtt és úgy örülök, hogy ráleltem, mert ha nem lenne, akkor bizony hiányozna az életemből. Van persze az "aranytestű". Róla nincs mit mondanom. Gyerekkor, emlékek, sírás, mosoly, szenvedés, szeretet. Minden. egyben. és szeretjük egymást és olyan jó együtt és néha külön is. de olyan, hogy még vagy 40 csaj lenne mellettünk, na azt azért nem. Olyan nincs, hogy ennyi hülye nő szeresse egymást. Micsoda barátságok ezek amúgy? Kinek szólnak, nekünk, akik fossuk le őket vagy a maguk megnyugtatására? Kinek kell ez a kirakat? És a legszebb az egészben, hogy vannak emberek, akikről sok sok titkot tudunk és csupa szenvedés az élete, de szégyelli bevallani, hogy tönkre ment az élete vagy netán éppen pszichés betegséggel küzd. Sosem szabad semmit sem szégyellni, mert nem azért születtünk e világra, hogy bármit titkolnunk kellene , főleg a barátoktól. Igen. ha ők valóban barátok, csak ők fognak tudni segíteni, mert ők azok, akik a hibákkal is szeretnek minket. De szép lett volna, ha ők, akik mellettem vannak, azért mert volt/van egy kis betegségem elpártoltak volna tőlem. Akkor vajon barátok ők? De ők mindig mellettem és ahogyan én is mellettük. Leugranék én de csak velük együtt. Sosem nélkülük, mert nagyon szükségem van rájuk. Nem arra, hogy elmondják de jól nézek ki és közben meg tudják, hogy rohadok belülről, hanem arra a sok nevetésre amit tőlük kapok és azokra a pozitív/negatív véleményekre, amikre igazán szükségem van.