2014. szeptember 22., hétfő

Szenny

Azt évek óta tudjuk, hogy mennyire szennyezett világban élünk, de mégis sokan képesek elfelejteni azt, hogy a legnagyobb szenny az életünkben az saját maguk az emberek. Akik körülöttünk élnek, éppen belecsöppenek az életünkbe, akikben megbízunk vagy akár csak a szomszédok vagy munkatársak vagy tudom is én a sétáló, bámészkodó emberek. Ők azok, akik saját erejükkel szennyezik a mi életünket és a saját hazugságaikat is elhiszik és ott ártanak másoknak, ahol nem szégyellnek. Borzasztó világ ez és egyre több az ilyen ember. Nem őszinték, hazudnak, titkolóznak és kitalálnak rémséges történeteket, hogy magukat mentsék. De mi lenne ha őszintébbek lennénk és mindent elmondanánk ami bántja a lelkünket és inkább nem hazudoznánk magunknak sem, sőt embertársainknak? Nem könnyebb lenne? Nem tisztább, ha felvállaljuk magunkat és bárkinek a szemébe tudunk nézni úgy, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásunk? Nem. Az emberek a könnyebb, hazugságokkal teli világot választják, mert abban könnyebb fuldokolni, ellavírozni, mert persze az ostoba azt hiszi, hogy a másikat sokkal, de sokkal könnyebb becsapni és így ezáltal jobban látszani. De sajnos nem így van. Érzelmileg egy idióta, szegény társadalomban élünk, ami megkeseríti az emberek életét és nagyon kevés ember lehet ezáltal boldog. Hiába teszik ki magukat mintha egy kirakatban élnének, hogy ők bizony nagyon boldogok, belül iszonyatosan rohadnak. és ez nagyon szörnyű. van olyan ismerősöm, aki megjátssza minden áldott nap, hogy mekkora boldogság uralkodik rajta, de hát maga is tudja, hogy egy idióta, lelki nyomorék, aki kb. 0 azaz nulla forintot sem ér, mert csak ártani tud a másiknak. és róla mindenki elhiszi, hogy kedves és a légynek sem ártana, pedig sokkal ártalmasabbak azok, akik megjátsszák magukat, mint azok akik olyanok mint én, hogy kimondják, amit gondolnak. Én nem  tudom, hogy 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt ilyen volt-e a világ de, hogy mostanra szépen lassan csak az érdekek dominálnak az egyre biztosabb. Vajon ha folyamatosan azt mondjuk, hogy mi kedves vagyunk, akkor el is hisszük? Igen. ezek az emberek bárkit, de komolyan mondom, hogy bárkit megtévesztenek. Sokszor elég lenne egy igazad volt és ne haragudj a másik felé és talán minden el lenne intézve, de könnyebb elbujdokolni és sunnyogni az emberek elől, mert akkor azt hiszik a nyomorult lelkűek, hogy biztonságban vannak. De éjszaka mindenki egyedül van a gondolataival és ott aztán amikor felszínre tör a gyarló lelke, ott már nincs mit tenni. Akkor jönnek a  rémálmok és egyszer minden kiderül, majd elszámoltatás következik. És akkor keserves lesz az egész, de aki ezt kibírja az élete végéig egy nyomorék lesz. Jobb ha a páncél csak védekezés szempontjából van rajtunk és nem azért, hogy megvédjen bármi mocskos, álszent dologtól. Arra nem való. Nem kell többen lenni mint amilyenek vagyunk, mert valószínű, hogy mindenki pont annak jó, amilyennek alkotta az isten. Sem többnek sem kevesebbnek. És ha szenny vagy, nagyon nehéz lesz tisztára mosni magadat. Nincs az a mosószer és megbocsájtás, ami feloldozna. Aki meg alattomos módon áll bosszút a másikon az mindig mocskos marad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése