Már magát ezt a két szót sem értem. Mostanában nagyon divatos lett a titkos esküvő. Gondolom, hogy vannak párok, akik persze külföldi világsztárok és nincs nyugalmuk a nyilvánosság miatt és ezért folyamodnak ehhez a fajta esküvőhöz. Azt nem tudom, hogy kis hazánkban miért teszik bizonyos emberek, de mostanában nagyon sok ilyet lehet hallani. Ebben az országban emberek vannak, itt azért nincsenek celebek, de ezt nem is szeretem használni, mert ilyen nem is létezik. Akik azoknak nevezik magukat, azok nem mások, mint idióta, magamutogató emberek, akik ebből élnek, mert sajnos nem adatott meg nekik semmilyen más lehetőség. Nem jöttem még rá, hogy mi a jelentősége annak, hogy titkos esküvő. Egy esküvő az meghitt, romantikus, szerelmes, de titkosnak nem nevezném. Két ember magánügye és miután vannak meghívottak is, így nem lehet titkos sem. Ennek örülni kell. Örülni ennek a napnak, amit talán örökre, de manapság sajnos nem holtomiglan-holtodiglan kötnek a párok. Ez az a nap, amikor talán a férfiak a legszebbnek látják az arát, amikor a férfiak kicsit elérzékenyülnek és talán ezen a napon mindenki őszinte és békés. Noha sok sok keserves esküvő létezik, de ennek a rendezvénynek igenis csodásnak, meghittnek és felemelőnek kell lennie nem pedig titkosnak. A titkos kicsit olyan nekem, amikor saját magunknak nem akarjuk bevallani, hogy milyen érzésekkel állunk oda az oltár elé vagy az anyakönyvvezető asztalához. Miért titkos? Mert félünk valamitől? Olyan hülyeség, hogy ne derüljön ki. Miért? Szégyen egy esküvő? Vagy netán valami mázsás súly nyomja a lelkünket? Éppen a napokban hallottam ezt a szót, ami nagyon aktuális számomra. Titokban vette el, senki nem tudott róla, senki nem tudja, hogy ki, a már feleség... stb. Erre mi szükség van? Ettől megóvunk mindenkit? Ettől boldogabb egy ember? Nem megerőltető a bujkálás?
Egy esküvő hadd szóljon, mindenki tudja normális kereteken belül, hogy igen ez a mi napunk és senkire nem tartozik a dolog, de igen boldogok vagyunk és örülünk, hogy ez a csodás nap velünk megtörténhetett. Vannak szerencsétlenek, akikkel sokszor is megtörténik. Ők igazán vesztesek és szerencsétlenek, de azt hiszem, hogy az egyik legjobb dolog a világon a házasság. A boldog, őszinte, tiszta házasság. Az örökké tartó, a tisztelettel körülvevő házasság. Sokszor nincs ilyen. Ha valami titokban köttetik, az mindig kiderül. És sokkal rosszabb szájízzel beszélnek róla, mintha nyilvános lenne. Én igen szeretném majd elmondani mindenkinek, nem titkolni, hanem örök tisztasággal az arcomon elmondani, hogy esküvőre készülök és vannak emberek, akikkel megosztom, mert szeretem őket és az én boldog pillanatomban ott legyenek velem azon a napon, amikor talán a legboldogabbnak kellene lennem. Ahogyan mindenkinek annak kell lenni. Nem titkos esküvőről álmodom és szerintem sokan nem arról álmodnak. Két dolog miatt gondolom, hogy létezik titkos esküvő. 1. Vagy olyan nyomorék ronda két ember, hogy inkább nem riogatnak senkit, ezt kevésbé tudom elhinni és inkább viccesen írtam. 2. Annak van titkos esküvője, aki még magának is hazudik. Akinek a lelke is egy nagy hazugság. Aki saját magával sincs tisztában.
Az esküvő nem játék. Főleg nem a házasság. Komoly dolog. Éppen ezért ezzel nem szórakozunk. Nincs olyan, hogy ismert vagyok, vagy én különc és nekem "titkos esküvőm" volt/van/lesz. Mindenki ember és mindenki vállalja fel az életét. Igen. Belém ott szeressen igazán a férjem, ott érezze, hogy ez nem titkos, hanem igazi és tetőtől-talpig imádjon. Ne kelljen színlelni, titokban, bujkálva élni. Nincs értelme. Őszintén kell.
Egy biztos: Nagyon remélem, hogy ezeken a titkos esküvőkön azért ott van a "titkos pap" és a "titkos anyakönyvvezető" és nem utolsó sorban a két TITKOS HÁZASULANDÓ is!
A többivel meg a lelkiismeret számol el...
Nem szeretnék titkokat. Olyan rossz őrizni titkokat, mert a titkok egyszer igenis kiderülnek.
És mindig van olyan, akiknek nagyon fájnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése