Csók

Az, hogy a történelemben voltak csókok, azzal nem mondok újat. Például 1979. június 1-jén Kádár János  az MSZMP KB első titkára búcsúzik a Ferihegyi repülőtéren Leonyid Iljics Brezsnyevtől és egy akkora csókkal váltak el, hogy bármelyik szerelmes filmben is sírva fakadtunk volna. Mihail Gorbacsov és Erich Honecker 1986. április 17-én csókolta egymást nagy egyetértésben, így azt hiszem, hogy a történelmi csókokat kis is veséztem. :)
A csók az valami olyan kémiai dolog, hogy az emberek érzékszerveit teszik próbára. Vannak biztosan olyan emberek, akik szeretnek és gondolom vannak olyanok is, akik nem. Ebben állást foglalni nem nagyon tudok. Biztos vagyok benne, hogy egy kapcsolatban nagyon fontos elem. Mondjuk szerintem egy nagyon intim dolog ez is, mint a szexualitás vagy az érintés. Gondolom nem úgy vagyunk ezzel, hogy bárkivel megtesszük. Akik megteszik, azok bizony érzéketlen tuskók, mert csak azt csókoljuk már meg valójában, akihez fűz valami, ne csak egy passzió legyen már. Én például teljesen felháborodtam ma is, hogy bevásárló központokban a padokon úgy csókolóznak fiatalok, mintha az anyjukkal sétálnának egy hétköznap a parkban. Milyen erkölcstelen lehet már az a nevelés, amikor ezt egy fiatal gyermek megteszi. Nyilván még akkor is láttam volna ezt a jelenetet ha vak vagyok. A pasas még félig rá is mászott a kislányra, mert kb. 16 éves lehetett, akinek kötve hiszem, hogy bármilyen érzelmi és szexuális etikája lenne. Hogy ezeket a jó édes anyjuk nem tanította meg, hogy nyilvános helyen nem illik a másik torkán lenyomni a nyelvüket? Nekik hol volt az a felvilágosító óra, amikor megtanították nekik, hogy ez is egy intim dolog. Valószínűleg nincs is ilyen illemóra. Én nagyon és roppant módon szégyellem magamat, hogy a feltörekvő generáció így éli meg az intimitást, hogy úton-útfélen csókolóznak, smárolnak, nyelveznek vagy nem is tudom, hogy mostanában, hogy is hívják ezt a csodás dolgot. Egy biztos. Ezt is a négy fal között kellene megélnie a fiataloknak és akkor talán értéke is lenne.