A fejfádra semmi, de az ég világon semmi nem lesz írva. Sem az, hogy jó voltál sem az, hogy rossz. Ott már mindenki csak a nevedet és a születésed évét, majd a halálod napját fogja olvasni. Ami közte van azt csak most tudod alakítani. Azokat az éveket amit a két időpont között kell megélned, azért csak te vagy a felelős. A két időpontot amúgy is más fogja neked belevésni a fejfádba. Abba meg te nem tudsz majd beleszólni. Az, hogy az eltelté éveket jól vagy rosszul éled meg azt sehol sem tanítják. Esetleg a neveltetés segít mindenkin, de a munka ránk vár. Senki nem tudja azt az utat járni, amit saját magunk járunk. Mindenképpen ajánlom, hogy a két évszám között nagyon kellemesen töltse mindenki az időt, mert ez az az időszak amit soha senki nem tud megjósolni. Nem tudjuk, hogy mennyi adatott meg nekünk. Nem is nagyon kell azzal foglalkozni, hogy vajon mikor jön a halál értünk? Az ha kell, ha nem jönni fog és az ég egy adta világon semmit nem fogunk és nem tudunk ellene tenni. A halál az egyetlen dolog amitől nem kell félni az emberiségnek. Viszont az élettől nagyon is. Mert olyan göröngyös az út, hogy hol elesünk, hol felállunk, de mindig előre kell haladnunk. Sokszor hallom, hogy a haláltól félnek az emberek. Én sokkal jobban félek az emberektől, mint attól, hogy lecsap a halál szele rám. Ő nem fog várakoztatni, nem fog szembe köpni, ő nem fog bántani. Elvisz oda, ahová nem is tudjuk, hogy hogyan is fogunk kerülni. Ezzel sosem foglalkoztam. Azzal viszont igen, hogy az emberek akik olyan hősnek, és nagynak tartják magukat, hogy merészelik a göröngyös utunkat keresztezni, hogyan veszik a bátorságot emberek arra, hogy a másiknak fájdalmat okozzanak és becsapják. Nyilván mindenki kapott már hideget meleget és valószínű, hogy még annyi ilyen vár ránk, de ajánlom, hogy pórbáljuk meg a dolgokat megjavítani és sokkal jobbá tenni. nem baj ám, ha valaki megunta a másikat és tovább akar lépni, nem baj, ha már meguntuk a tárgyakat és lecseréljük, de az emberekkel beszélni kell. Kimondani, hogy mi kell vagy mi nem. Nem lehet egy életen át bizonyos embereknek azt csinálni amit éppen szeretnének, mert elég nagy az egojuk. Általában ezek az emberek, akik azt hiszik, hogy a fejfájukon minden jó cselekedet ki lesz írva, ők azok akik amúgy egy fabatkát sem érnek. Ők azok, akik ugyan megtesznek másokkal mindent, de egy síkon élnek, hiába gondolják, hogy ők különlegesek valamiért. Ők szarok a szerelemben, szarok a képességeik és legfőképpen szarnak a tiszteletre. Ezzel nem is lenne gond, ha a köztes időt csendben és a másikat nem zavarva töltenék el. Nem minden a hírnév, gazdagság, önteltség. Az utat ők is bejárják, valószínű, hogy sokkal keservesebben, mint az átlagos emberek. Sokkal több frusztrációval kell megküzdeniük, sokkal több falat kell lebontaniuk, mert csak ezzel érhetnek célt. Embereket próbálnak fel, és dobnak el, átgázolnak másokon, miközben boldogtalanok és csak a felszín látszik. De a felszín alatt ott az az út, amit meg kell tenniük és az útnak egyszer vége lesz. Hogy ki, hogyan ment végig azt csak két évszám rejtheti magába egy fekete márvány táblán. A fejfa mindenkit vár. És ott tényleg csak az évszám lesz. Már nem számít a bejárt út...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése