Nyilván mindenki néz valakit és álmodozik. Mindenki szokott. Én most már 3 teljes napon át láthattam és nézegethettem úgy, hogy Ő nem is tud róla. Csendben, láthatatlanul nézem. Olyan klassz dolog így bámulni valakit, mert nem tudja, hogy figyelik. Olyan jó nézni a kezét, a cipőjét, a grimaszait. Hogy illedelmes, hogy mindig okos és olyan jóképű. Nekem az és nagyon is bírnám. Imádom tényleg a grimaszait olyan vicces. Annyira már ismerem, hogy minden mondatát értem. Ahogy mozdul. Olyan mintha születésemtől együtt mozdultunk volna. Minden rezzenését úgy érzem, hogy értem. és szerintem ő is az enyémet, bár ezt sosem fogja bevallani. Titkon mindenkinek van szerelme. Olyan igazi, mégha az élet el is választ embereket egymástól. Ez olyan. Mindig szeretni fogom. Mindig míg a halál el nem választ minket és tudom, hogy a lelke mélyén Ő is így gondolja. Én még hiszem azért, hogy egyszer lesz bátorsága odajönni hozzám és elmondani, hogy téged szeretlek! Tudom, hogy lesz ereje, csak Ő olyan okos és olyan kis érzékeny, hogy még nem meri megtenni. És amúgy is még haragszik. Azaz már nem úgy, de tudom, hogy ahogyan viselkedtem az nagyon bántó volt.
De nekem maradt a figyelés. Olyan lassan, szépen, csendben. És annyira jó, hogy érzem együtt vagyunk, mint borsó meg a héja. Csak Ő nem lát engem. De remélem érzi. Mindig van egy olyan szó, amiről én juthatok az eszébe. És tudom, hogy így van.
Szóval ha van olyan ember az életetekben akit nagyon szerettek egyszer lessétek meg.
Olyan titokzatos és egyben gyönyörű érzés amikor láthatod. Kinyílik a szíved és boldogsággal tölt el még akkor is, ha Ő most ebben a pillanatban nem lehet a tiétek...
Ölelés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése