Voltak vágyaim. Most már, hogy lassan mindegyik teljesült már csak egy maradt. Sikerült meggyógyulnom 10 évvel ezelőtt. Akkor amúgy vagy 1 hétig az volt a vágyam, hogy ne szenvedjen a testem tovább és a szeretteim sem, és hadd menjek el... Aztán vágytam élni. Pedig nem vagyok egy nagyon alkalmazkodó típus, de vágytam arra, hogy valaki még szeressen feltétel nélkül. Szeretett, de elmúlt, mert én nem szerettem feltétel nélkül. Mindent megígértem ott az ágyon, hogy majd jó leszek, hogy majd minden más lesz. De szoktam ám rosszalkodni is. Mert olyan jó néha rossznak lenni, banditáskodni. De alapvetően minden megváltozott. Aztán volt valami ami ledöntött megint a lábamról és beledöngölt a földbe. De semmi más vágyam nem volt, csak, hogy újra kapjam vissza az életemet. 7 hete visszakaptam és olyan jó érzés megint élni, mosolyogni, kacagni, örülni és támaszt adni azoknak, akik mellettem álltak a szörnyű 12 évem alatt. Olyan jó, hogy tudok már adni én is és már nem sírok. 7 hete nem sírtam. Egyáltalán nem. Kicsit még vannak bizonytalan órák, de már olyan jól vagyok. Már csak egy vágyam van. Az, hogy soha ne legyek beteg és azok, akik körülöttem vannak azok sem, mert szépek, egészségesek vagyunk. Nincs más dolgunk csak élni, mert a legnagyobb kincs a kezünkben van. Az egészség. Hiába fáj itt-ott, jön a front, mi igenis jól és jók vagyunk és mindent kibírunk, mert mi szövetségesek vagyunk. Ezért hiszem, hogy a sok könny ami lefolyt a zuhanyzóban, ahol senki nem látta, az előbb utóbb arannyá változik és minden beteljesül. És tudom, hogy eljön Ő és majd feltétel nélkül szeret és én is pont úgy szeretem mai napig. Feltétel nélkül. És tudom, hogy egy mozdulata is az enyém bárhogyan is van és bármi is választ el minket. Tudom, hogy eszében vagyok és tudom, hogy csak azt akarja, hogy boldog legyek... Nélküle nem tudom, hogy beteljesülhet-e, de az életemet adnám még azért, hogy egyszer ott álljak előtte, hogy elmondhassam... Ha sosem tehetem már meg, akkor meg boldog leszek azzal, akit megírtak odafent.
Minden rajtunk múlik. Minden. És közel 28 nap múlva azt hiszem pontosan életem mértani közepénél leszek. ha még ennyit megélhetek, akkor is én voltam a világ legboldogabb embere, mert túléltem a lehetetlent és 2x talpra tudtam állni. És ezt kevesen. Nem szerethet mindenki és ennek örülök is, hogy csak nagyon kevesen ismernek úgy igazán. AZ álarc marad, de egy könnyebb világ érkezik számomra...
Mindenkit szeretek még a gonoszakat is, mert az övék a legjobb szerep a filmekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése