Imádom ezt a szót. És imádom ha rólam beszélnek és összesúgnak a hátam mögött. Imádom, hogy olyan képtelen történetekkel állnak elő az emberek mondjuk rólam is, és gondolom sokatokról, hogy már-már szórakozom. Imádom amikor egy-egy blog bejegyzés után örömmel olvashatok pozitív kritikákat, imádom amikor az olvasottságom az egekbe szökik. Imádom azt is amikor negatívan írnak és nem éppen egyezik a véleményünk. De hát emberek vagyunk. halandók. Miért kellene egyezni a véleménynek? Sokan vagyunk sokfélék. Az emberek általában szeretnek a másikkal foglalkozni. Ostoba, buta dolog. Mindenkinek azzal kellene foglalkozni, hogy ő saját maga haladjon és boldog legyen. Miután a gyarló emberek nem ezt teszik, így jönnek képbe az érdekes, szép, okos, értelmes egyedek. Azaz: olyan, mint én. Miért foglalkoznának magukkal, amikor velem is lehet? Igazuk van. Hát nem érdekesebb vagyok én, aki tényleg igazán sosem panaszkodom és teljesen örömmel lépek minden egyes utamra. örülök, hogy remek munkám van és szuper jó barátok. Imádom, hogy bármit megtehetek, hogy nem szorulok senkire és semmire, hogy egyedül éppen olyan értékes portéka vagyok, mint társaságban. Imádom amikor megvető pillantásokat látok, hogy látom a szemekben, hogy utálnak. Egy dologért utálhatnak csak: az pedig, hogy ÉLEK és nagyon is jól élek. Imádom amikor érzik az illatomat, látják a szuper ruháimat, imádom mikor tényleg megvető pillantással néznek rám. Én sajnos nem tudom ugyanezt visszaadni az embereknek, mert csak mosollyal tudom díjazni, hogy így néznek. Tapsolok nekik, mosolygok rájuk, mert eléggé szerencsétlenek. Úgy sajnálom őket, hogy agy nagy rakás szar az életük, hogy nem járhatnak csak 2000 HUF cipőkben, hogy nem ismerik csak az AVON kozmetikumokat, hogy életükben nem voltak igazán boldogok, hogy egy nyelvet sem beszélnek, hogy az egész életük csak a nyomor körül forog. Kérem szépen: mindenért dolgozni kell. Mindenért tenni kell és nevetni közben, mert az adja meg az erőt. Ha szép vagy, szeretned kell magadat a szépségedért. Vannak azaz lennének alapszabályok az életben. Ha bántanak, köpnek rád, megszólnak akkor csak mosollyal nyithatsz feléjük, mert ők szerencsétlenek és nem tudják, hogy miket kell betartani a világban. Nyilván nem hoznak értékrendeket mint én és még sokan mások. Nyilván a neveltetésben is elcsúszott valami, ami súlyos hiba. Imádom mikor lekurváznak és aljas dolgokat teregetnek ki, amit a kis agyszüleményük teremtett. Nyilván ha valaki szép, őszinte és még belevaló is, azt tessék utálni. Mindenkinek ajánlom, hogy minket utáljanak. Utálják azt a fajta embert amilyen én is vagyok, mert mi ettől vagyunk kimagaslóak és még jobbak az életben. Én minden reggel tényleg úgy ébredek, hogy rólam minden lepereg. Mondjuk a smink nem nagyon, mert nem viselek csak ritka alkalmakkor. Imádom amikor bámulnak, imádom ha szépnek látnak, imádom a megvető nőket, hogy a saját nyomorukban is engem néznek és velem foglalkoznak. Olyan kis nyomorék világot élnek azok akik csak a másikat figyelgetik, hogy amikor rám néznek a világ kitárul nekik. Továbbra is nagyon köszönöm, hogy a blogomat olvassátok, mert nekem egy kattintás is pénzt hoz a konyhára és egy újabb cipőt, vagy bármilyen luxus kozmetikumot vehetek rajta, hogy te kukkolod az oldalamat. Azért írok, mert szeretem, hogy sokan olvassátok és azt is szeretem, hogy vagytok nekem. De legjobban az irigy nőket imádom. A saját életedet nyomorítod meg azzal, ha valakit irigyelsz. A mi életünk pontosan olyan gyönyörű lesz továbbra is, amilyennek a tiétek sosem lesz. Továbbra is imádom, hogy összesúgnak sokan, mert akkor is én vagyok az érdekesebb.
És nyugodtan oda lehet hozzám jönni és beolvasni, hogy mekkora cukiság vagyok. Imádnám.
De addig is csendben kukkolj, mert nem zavarhatsz meg a remek kis életem folytatásában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése