Hogyan szólj?

Leginkább úgy, hogy kinyitod a szádat!
Reggel a rádióban hallottam egy műsort, ami arról szólt, hogy a mai világban megmondjuk-e a másiknak ha tetszik és hogyan kell kezdeményezni? Ott arra buzdítottak minket, hogy merjünk odaállni a másik elé, mert ha megtesszük lehet, hogy nagyon nagy lehetőséggel élünk és összejön a kapcsolat. Ha viszont nem mondjuk el és magunkba tartjuk, akkor tényleg senki nem fogja megtudni. A véleményem annyi erről, hogy nagyon sokan magukba tartják ha valaki tetszik nekik, mert jönnek a kifogások, hogy én úgy sem neki, na majd pont én tetszenék neki? ... stb.  És amúgy is az emberek zárkózottak és egyáltalán nem látnak csak a külsőig és az alapján ítélkeznek. Mondjuk ez nem lenne baj, mert olyan nagy közhely az, hogy nem a külső számít! Miért nem? Egy proli soha nem kerülhet be egy kékvérű családba vagy csak mesébe illően, de annak tényleg akkora az esélye, mint ha piros hó esne. Nyilván nagyon is számít, hogy ki milyen kívülről és végül is az összhang lesz a fontos. Vannak emberek, akikhez nem is merünk odamenni és meg sem próbáljuk az ismerkedést. Most az jut eszembe, hogy rólam azt hiszik, hogy mennyi, de mennyi barátom vagy haverom van. pedig nem! A közösségi oldalon az csak valami képmutatás sokak részéről, hogy velem jóban vannak vagy ismernek. Egyáltalán nem tudnak semmit sem rólam. És hozzám például nem is mernek szólni. Vagy aki megpróbálja az számítson arra, hogy nagyon nagy a szűrőm. Azaz inkább ahhoz hasonlítanám, hogy amikor a gyerekek homokoznak az udvaron a szita túl nagy lyukú. Sokan átszitálódnak rajta. És nem azért nem lehet hozzám szólni, mert én nagyképű vagyok ( DE ), hanem, mert akinek egy épkézláb mondta nem hagyja el felém a száját az tényleg ne is próbálkozzon. A mai világban legalább olvassunk és szedjük össze a gondolatainkat és ha normális értékekkel tudunk közölni a másik felé a mondandónkat, akkor tegyük meg. Értékelni fogja a másik. Attól meg nem kell félni, hogy nemleges választ kapunk, mert az is építő lehet és nem mellesleg őszinte. Tényleg sosem mondjuk ki, hogy tetszel, szeretnék ismerkedni veled, mert annyira személytelen lett a világháló által a társadalom, hogy már sokan tele vannak gátlásokkal. Mindenkinek kisebbségi érzése van, pedig ha nyíltan közölnénk, hogy mit szeretnénk és kitől, akkor szerintem minden megoldódna. Én azt hiszem, hogy szeretettel és őszinte érzésekkel megkímélnénk egymást a csalódásoktól. És kérem a férfiakat és nőket, hogy merjenek odaállni a kiszemelt elé és 10 cm-ről közölni velük, hogy tetszel, ismerkednék, sétáljunk már egyet vagy tudom is én... Valamit nyögjünk nekik, mert lehet, hogy egy nagy lehetőséget szalasztunk el. Ezzel meg az lesz a gond, hogy saját magunkat fogjuk hibáztatni. Hogy elszalasztottuk. És soha nem tudjuk meg, hogy ő lett volna az igazi vagy sem. Ha meg sem próbáljuk, akkor sosem lehetünk boldogok.