Megütött?!

Annyiszor hallani, olvasni, hogy a világban percenként bántalmaznak nőket. A környezetemben is van sok nő akit megütöttek már és saját tapasztalatom is van. Azt gondolom ahol már lendült egyszer a kéz, ott nincs az a megbánás ami biztosítja a nőt, hogy soha többé nem fordul elő. Bizony vannak olyan férfiak, akik nem tudják visszafogni magukat és odabasznak a nőnek. Ők nem erősek, hanem betegek. Mindig is azt gondoltam, hogy ezt ép elme nem követheti el. Nincs az a düh vagy harag, ami ezt válthatja ki egy emberből, hogy másra, főleg egy nőre kezet emeljen. Én sosem láttam sem a szüleimnél sem a nagyszüleimnél erőszakot. Mondjuk nálunk a családban a nők uralkodnak inkább és tudom, hogy egy perc alatt kitettük volna a szűrüket. Én azt gondolom, hogy az esetek nagy százalékában ezek a férfiak betegek és valahogyan ezt hozzák otthonról. Valószínű erőszakban nőttek fel és azt hiszik ez a természetes. Annyit hallom a férfiaktól, hogy ők soha nem ütnének meg nőket. Mégis akkor honnan van ez a sok bántalmazás? Hogy kerülhetünk ilyen szituációba? Én is kaptam egy akkorát egyszer, hogy tényleg a fal adta a másikat. És ha ez még nem volt elég, akkor egy kis fojtogatásban is volt részem. Igen. De akkor ott tudtam, hogy itt a vége. Egy féltékeny emberrel nem tudsz mit kezdeni. Egy beteg elme aki magából indul ki, az nem méltó az életre. Miután nem büntetik halállal a bántalmazást akkor kutya kötelessége mindenkinek elhagyni a férfit. Nincs bocsánat, nincs esély. Ezt egyszer lehet megtenni többször nem. Hallok nőkről akik a férfi mellett maradnak. 2 okot gondolok, hogy miért. Az egyik ami persze a kevesebb az az, hogy egy teljesen agyatlan nővel állunk szemben, akinek nincs önbecsülése és kb. ennyi a reakciója és annyira  ostoba, hogy fel sem fogja mi történt vele. A másik amiből több van a világban, aki egy riherongy ingyenélő, akit a pasas tart el és a nő ugathat és ekkor kap jó nagy pofonokat. Mondjuk ha a pénzért van egy nő a férfival azt átvitt értelemben én is ütném. Nyilván neki viselni kell ezeket és tűrni. Mert azért jó a lóvé. Akkor meg viselje a monoklit büszkén. 

Egy nő azonnal lép és jelzi mindenki felé, nem titkolja, nem szégyelli. Segítséget kér. Én nem kértem. Pár nap múlva visszaadta neki a sors, s én is. Kapott olyat, hogy míg él emlékezni fog. Sírt. Már annyira nem érdekelt. Biztosan olvassa majd és biztosan emlékezik is. Én megbocsájtottam, mert ők betegek. Elmebetegek, akik nagyon jól előadják magukat és a csillagokat is lehozzák az égről, hogy ők soha többé. Csak ugye az a soha nagyon hamar eljön ismét. Nem kampányolni kell, hanem amikor megtörténik, lelépni. Nem titkolni, kimondani. És a lélek begyógyul. Nincs olyan, hogy egy nőt ez megtörhet, mert annyi pofont kapunk az élettől, hogy mindegyiket túléljük. Ezen túlléphetünk ha akarunk. Én megbocsájtottam. Nyilván sokan tudják kiről írok, ő is megtévesztő, de szerethető ember. Igaz én máshogyan szerettem és máshogyan szeretem most. Már nem élek a múltban. Nekik nagyobb lelki teher. Aki meg eltartatja magát és egy buta picsa, akit lehet ütni verni, de kap Dolce & Gabbana-t cserébe, az fogja be. Ne siránkozzon, nyelje be, hogy nem tanult, fogadja el, hogy lábtörlő és az is marad. Az olyan meg akivel egyszer előfordult és soha többé nem, mert kilépett, az ne éljen a múltban, ne féljen, mert tudom és hiszem, hogy nem minden férfi kemény, aki egy gyenge pillanatban üt. Továbbá egy nő se sajnáltassa magát egy pofon miatt, mert nincs rászorulva. Pakoljon és menjen. Nincs rinyálás.

Kedves pasasok. Mi kicsit törékenyebbek vagyunk. Ránk vigyázni kell, óvjatok minket.