Eszembe jutott, hogy tényleg vannak olyan pillanatok az életünkben amikor megbánunk valamit, vagy azért, mert nem tettük meg, vagy azért, mert megtettük. Sosem bántam meg semmit sem az életemben csak egy dolgot, hogy sokszor nem mondom ki azt a szót, hogy szeretlek. Ezt a gyönyörű szót lehet többféleképpen is értelmezni. Nem mindig a nő-férfi közötti szerelemre kell gondolni. Lehet ez egy barátság, szülő, testvér, bárki. Bárkit szerethetünk. De vajon elmondjuk neki/k? Keveset mondjuk ki ezt a szót. És volt már olyan helyzet az életemben, hogy már késő volt. Nem tudtam a tudtára adni annak, akinek tényleg mondanom kellett volna. Azt gondoljuk, hogy ez valami szégyen vagy ezt a szót nem mondhatjuk ki akármikor. Ez így is van. Csak akkor mondjuk, ha tényleg így gondoljuk. És pontosan azért mondjuk ki, hogy nehogy már későn tegyük meg. Nem kell félni tőle. Ez pont olyan mint egy ölelés vagy egy mosoly. Ha tényleg szívből jön, akkor merjük kimondani. Semmibe nem kerül és nagyon jó érzés. Kipróbáltam már. Igaz nagyon kevésszer tapasztalom, hogy nekem bárki mondaná, de ha én mondom, hogy "szeretlek" már az Én lelkemnek is sokkal, de sokkal jobb. Szóval miután elkezdődött a tavasz és amúgy függetlenül mindentől ma vegyetek erőt és valakinek, akit igazán szerettek mondjátok el. Lehet az bárki. Majd meglátjátok milyen jó lesz!.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése