És ott ültem 48 kilósan. Lógott a lábam a vizsgálóasztalon. Csupasz felső testtel, összezuhanva vártam, hogy valaki végre mondjon már valamit. Vártam, hogy felöltözhessek és mehessek haza. Aztán mondták, hogy a 3. számú lakosztály lesz az enyém. Egyedül, mint a hercegnők. Úgy éreztem, hogy mekkora királyság lesz ez. Aztán persze mikor mozdulatlanul kellett napokat feküdnöm már annyira nem éreztem magamat hercegnőnek. Már akkor amúgy is mindegy volt a külsőm, mert hasított egy mondat a fejemben. " Lehet, hogy meg fog halni!" Ezt mondta apámnak az orvosom. Mondta a kopott folyosón, hogy nem tudok vele mit tenni, isten kezében van. Vagy leküzdi vagy meghal. Azt hitték, hogy nem hallom. Ostobák. Mindig mindent hallottam, mert a hallásom azért elég remek. Aztán teltek a napok. Olyan utálatos volt, hogy nézett mindenki utánam az ablakon, és láttam a gondolatokat. Vajon holnap él még? Vajon szenved még? Én mindent hallottam és láttam. és pontosan tisztában voltam, hogy mi is történik. Még ha nem is látszódott érzelem. Mindig mondták, hogy milyen erős 24 éves. Sosem sír. Lófaszt. Éjjel sírtam, mert akkor senki sem látott. De akkor órákig. Órákig könnyeztem. Nem is tudom, hogy ennyi könny létezik-e amit én elhullajtottam. Szerintem nem. Egy életre kisírtam magamat. Most már ha pofon vágnak sem sírok többé. Na jó egyszer sírtam, amikor a születésnapomon megbántott valaki, akit szerettem. De soha többé egy könny sem hagyhatja el a csatornáimat. Erős? Azt sem tudtam, hogy mit jelent erősnek lenni. Annak a fél évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, mindenkinél erősebb vagyok. Fél év fekve az maga a pokol és remélem, hogy odafenn már buli lesz az egész, mert én már itt kifeküdtem magamat. Hős vagyok. Nem az aki megmenti a világot. Na nem olyan. Olyan aki saját magát menti meg és csak magáért harcol. Mindenkinek ajánlanék egy halálos betegséget, hogy rájöjjön milyen nagy dolgok vannak az életben és, hogy a mindennapi szarok, amikért sírtok, az egy nagy semmi. Az ember a legnagyobb királyság. Hogy mindenért harcolunk, és van győzelem is. De ugye harcolni kell. Mindenért. Megtanultam. Mindenért harcolni kell. És soha nem adhatod fel. De csak tisztelettel. Anélkül semmi nem megy. Anélkül meg se próbáld. Semmit nem fog érni. Harcolni kell százszor és ezerszer, hogy boldogok lehessünk csak egyetlen egyszer. Én mindenkitől függetlenül az vagyok. Jó lenne ha sokan azok tudnátok lenni. És mögöttem rögös az út. Míg te éltél, én haldokoltam. És látod? Itt vagyok. Ugyan te is élsz és én is, de én máshogyan. Értékesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése