Biztos vagyok abban, hogy vannak házasságok és még köttetni is fognak olyanok, amelyek csak szereteten alapulnak majd. Biztos vagyok benne, hogy van nagy szerelem, amit a férfi egy másik nő iránt érez. Nem feltétlenül azért mert a feleségét nem szereti, de van olyan nő az életében, akit olyan szerelemmel szeret, hogy jobb, hogy nem együtt élik le az életüket és élik meg azt az érzést. Ezt elítélni nem lehet. Ezeket az érzéseket a férfiak magukban hordozzák életük végéig. Nyilván lehet olyan szerencsés is lesz köztük, aki egyszer rájön, hogy a nagy szerelemmel kell lennie, de addig élhet csendesen a feleséggel. A nagy szerelmeket a férfiak nem bírják cipelni. De folyamatosan vágyakoznak azután a nő után, akit oly annyira szeretnek. Olyan klassz érzés lehet, de egyben szomorú is. Hagyni kell, hogy a férfi szeresse a szerelmét még akkor is, ha mással él. Hagyni kell a szerelmet sodródni, mert megannyi csodás percet ad majd a két embernek. Tudom, hogy létezik ilyen és tudom, hogy ezt ép ésszel is lehet csinálni. Van, hogy két embert elválaszt annyi,de annyi minden. Van, hogy tényleg két ember nem lehet egymásé ebben az életben. De azt is hiszem, ha egyszer mi ketten két hópehely leszünk, akkor abban a zuhanásban olyan boldogan fogunk pörögni és zuhanni, hogy már megérte a kitartás. Amikor majd zuhanunk szerelemben és végre együtt lehetünk, akkor fogjuk azt mondani, hogy egyenesben vagyunk. És amikor leesünk a földre és elolvadunk, ismét eltávolodunk egymástól és létezünk tovább, de már külön. Sokszor kell majd külön lennünk, hogy egyszer csak mi ketten szeressük egymást és semmilyen külső hatás ne befolyásolja a szerelmünket. Amikor azt gondoltam évekkel ezelőtt, hogy ilyen nem lehet az életemben, akkor egy nagyot hazudtam. A férfi tud csak egy nőt szeretni szerelemmel és azt titokban is tudja tenni. Ezzel nem bántja a nőt és remélem, hogy magát sem, de hiszem, hogy ettől erősebb érzés nem lehet két ember között. Lehet, hogy kilométerek és megannyi nappal és éjjel választja el őket, de a gondolatban és az elmében ott van a szerelem a férfinak. Ott van az a mérhetetlen ragaszkodás a szerelemmel együtt, amit ember nem választhat szét. Ami fejben szerelemmel megköttetett, az isten sem tudja elválasztani. És talán ő nem is akarja, mert olyan nagy szeretettel adja nekünk. A férfi úgy szereti ezt a szerelmet, hogy még titokban is tudja tartani. Ezt őrzi, mint a kagyló az igaz gyöngyét. Óvja, szereti és soha nem bántja meg. Soha nem kételkedik és mindig csak szeretet ad a szerelemnek. Annak a szerelemnek, ami mindennél fontosabb, mert a férfit ez táplálja. Táplálja, mert vannak percek amikor magányos. És ez a szerelem mindig ott van. Élete végéig. Ezt senki nem értheti meg, mert ezt csak kevés ember érezheti és élheti át. Akik pedig egyszer is érzik ezt az érzést, azok életük végéig szerelmesek lesznek ebbe a szerelembe.
Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, melyeket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd! Ne fájjon! Ezt így kell elfogadni. Vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A miénk egy ilyen szerelem volt.
" ... minden szereplő a valóság által inspirált, de kitalált alak. A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve ... "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése